SZAKRÁLIS DIADAL : 907. 07. 05.
…azaz a POZSONYI ÜTKÖZET
A legnemesebb európai dinasztia megalapítójának 1100 éves jubileumára emlékezik nemzetünk: a MAGYAR NEMZET!
Árpád fejedelmünk 907. július 7-én adta vissza lelkét Istennek.
JOBB LÉTRE SZENDERÜLÉSÉNEK beköszönte a pozsonyi csata megvívása után érte.
A mai európai népek közt tán nincs is, ki igazán méltón… méltán ülhet: 1100. évfordulót.
Mi, HUNMAG nemzetség egy győztes csatára emlékezünk a számtalan eltagadott között, és fel és megidézzük egyik legkiválóbb, fejedelmünket, ISTENVEZÉRÜNKET.
Nem a hivatalos magyargyűlölő megszállóknak kell ünnepelniük, hanem a civil Magyarországnak és a magyar családoknak kell IDÉZniük, IGÉZniük – a Kárpát-medence minden HUNMAG közösségében és az óperenciás tengereken túl is…
– az európai történelem egyik kimagasló személyiségéről, ÁRPÁDról - ISTEN fejedelméről.
Lajos király egykoron, mintha MA lenne, akár George Bush - a magyarok kiirtását rendelte el: „decretum …Ugros eliminandos esse”- írja az annalium Boiarum.
Azon az ominózus napon 907-ben Árpád legyőzte az akkori Európa összes SZERETET VALLÁSt elvető, ateistákból csődített seregeit,
mint MA a NATO…
- megóvva ezzel a JÓISTEN népét, a kiírtástól!
Árpád ezzel a dicsőséges, heted hét világra szóló diadalmával,
A JÓISTEN személyes HADVEZÉREKÉNT!!!
- személyes és három édes fiának e világi életének
feláldozásával
TEREMTETTE és VÁLTOTTA MEG az erős,
…s az így már örökre áldás alatt álló:
HUNMAG BIRODALMAT!
Téve ezt úgy, hogy e szent cselekedetet követően semmilyen bitang horda nem merészelt még csak a közelébe se „lopódzkodni” jó száz éven át, ennek a földi paradicsomnak.
Így írtak a harcról történészeink a XIX. században:
”Már június 17-ikén 907-ben roppant sereg gyűlt össze az Ensen túl Ensburg vára és Sz. Flórián kolostora között, hol maga Lajos király is személyesen jelen volt. (…)
A magyar haderő vezetői, mielőtt erejüket összpontosíthatták, csak apróbb lovas csapatokkal nyugtalanították a salzburgi érsek hadosztályát, mely a további előnyomulást veszélyesnek tartva, Pozsony irányában megállapodott s a könnyű magyar lovasság csatározásai ellen csak czélszerűleg megerősített táborában találhatott biztonságot. Miután azonban a nemzetségek zászlóaljai megérkeztek, az összes magyar haderő az ellenség hadtesteit külön-külön s legelsőbben is a főpapok táborát határozá megtámadni. Iszonyú volt a viharként rohanó magyar lovasság támadása, nyilaik zápora tetemes veszteséget okozott a bajorok sűrű soraiban: de e rövid heves roham az erős fekvésű tábor tömeges ellenállását egyszerre nem bírta megtörni. A magyarok ekkor, hogy czéljokat érjék, a lassúbb, de biztosabb módhoz folyamodtak. (…)
Harmad nap a hajóhadra került a sor. Ezt a fedező hadosztályok tönkre tétele után kétségbeesés szállá meg s a magyarok győzelme e napon az előbbieknél még könnyebb lőn. Sieghard herczeg csak futással menthette meg életét; Rathold, Hattó és Meinhard a halottak közt maradtak.
Így a magyarok három nap három sereg fölött ünnepeltek tökéletes diadalt.
Lajos király már nem mert többé bajor földön tartózkodni. Németország biztosabb nyugati részébe húzódott. Az Ennsen alól fekvő szép vidék egészen a magyarok birtokába került s még az augsburgi nagy veszteség után is, egész Géza vezér idejéig birtokukban maradt.”
Álmos fia, Árpád – mint nemrégiben elhunyt történészünk, Badiny Jós Ferenc írja egy tanulmányában – kemény katonai nevelést kapott. Serdülőkorában már ismerte a turáni-magyar harcászat támadó, védekező rendszerét. 20 éves korától vezet hadjáratokat. A Nyék törzs feje lesz, majd 892-ben apjától átveszi a család ősi törzsének, a Megyer törzsnek vezetését. Ő lép diplomáciai kapcsolatba Bölcs Leó bizánci császárral. Majd 894-ben Bölcs Leo követei tőle kérik a magyarok szövetségét a bolgárok ellen. Árpád belegyezik és nyomban elrendeli a honvisszafoglaláshoz szükséges katonai és törzsek közötti intézkedések végrehajtását. (…)
Árpád a túlerőben lévő ellenséges sereget júliusban teljesen tönkreverte. Az ütközetben – Pozsonynál – súlyosan megsebesült, és július 7-én, 67 éves korában visszaadta lelkét Istenének.
Négy daliás fiát áldozta fel a honvisszaszerzés és megtartás érdekében: Leventét a bolgár háborúban, Tarhost, Üllőt és Jutast a Pozsonyi csatában.
Remélem, nem hagyták figyelmen kívül a három magyar igazság és az egy ráadás JELEN LÉTÉT ezekben az időkben.
…mint ahogy azt is csak remélni merem, hogy számon tartják ebben a történetben úgy a kettesek és a hetesek szerepét is.
Momentán csak azért, mert 2007 sem arról híres, hogy a nyolcasok uralják!
Tehát minden adott az önfeláldozáson alapuló megtartás, MAGTARTÁS törvényéhez.
Ismétlem: ÖNFELÁLDOZÁSON alapuló MAGTARTÁS!
Nem mások és mások rovására elkövetett hatalom éhségről beszélek, mint ahogy a görcsről sem beszéltem, holmi hatalom gyakorlás kapcsán.
Tehát ebből az is következik, hogy nemzetünk a MAGYAR NEMZET! meg ÚJ HO(L)D…járása sem a két párti diktatúra nyomorult szereplőivel, sem a jelenlegi parlamentben tébláboló ellenzékek
alantas, összejátszóival nem lehetséges.
…de hát akkor, kivel? – bukhat fel a kérdés az ijedségtől szárazon maradt torkokból.
Biz’ám!
MAGUNKTÓL! A MAGYAR CSALÁDOKTÓL!
Ismétlem: a MAGYAR CSALÁDOKTÓL!!!
Nem lesz nehéz megteremteni, ugyanis az átverést követően még nem volt sem MAGYAR MINISZTERELNÖKÜNK, sem MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI elnökünk, hogy a miniszterekre szót ne is vesztegessek.
Vagyis részünkről, a MAGYAR CSALÁDOK részéről minden, együtt van Nimród, Jézus, Attila és Árpád hagyatékának tovább viteléhez és fenntartásához.
Úgyhogy: ÉBRESZTŐ!!!
Szerelem ittas Jóccakát kívánok ezúttal is minden éber fültanúmnak.
Jól esik, hogy velem vannak!
Köszönöm.
