Esküdj meg az életedre, hogy
nem emelsz kezet a nemzetedre,
mert
TREND lett a lelke mindennek,
Ékköve a kincsemnek.

Itt van az, az idő,
hogy
nem lehet várni, míg a fu kino.
Oda kell tenni, ahol JÓ a JÓ,
Oda kell tenni, ahol HULL a HÓ!

Boldog Özséb remete lángja,
világít a kihunyt kályhákba.
DICSFÉNNYEL a legendák földjén,
Családi tűzhely az itteni törvény!

Hunyadiak nélkül, nincs ma Európa,
Vér teli holddal, ugatna a horda.

MINDENHATÓ a megmondhatója,
hogy
délben itt van az ÓRA mutatója.

Add meg ma is a világnak,
de legfőképp a hazádnak,
hogy magyarok a mi Urunk által,
pálosokkal sorsot vállalj!

KEREK lett az erdő, de Remete a lelke.
Háromszáz év. Nem sok.
Ennyi veszett benne.
Ami rója? A lélek hajója.

Évgyűrűkbe oltva a magyari álmot,
mit ellipszisre toltak a HAZUGSÁGOK.