Rád olvadok, mint viasz a kőre,
e kép filigrán és kókusztej a bőre,
s inkább pihe, fedi le, mint szőre,
amint fuvallom esztelen, pőre...

Imigyen viszont, megbök a láma,
kinek e földön, tarka az álma.
S lám-lám, korán elámulok,
amint az álmán meglódulok:

Peruban élek, élek s virulok,
korán kélek, kélek s pirulok.
amikor háton, megláttalak.
Szerelem támadt, buzgár, patak.

Perui élet, az igazi élet.
A szerelem éltet, mi gyümölccsé érett!
Ámor nyila, mámor lila.
Úgy itat át, hogy nélküled soha.

Most azonnal, most vagy soha.
Add meg magad, két karomba.
Csillog is ezen és túl e világon.
Lelkünk tükre, könny kupolákon.