Nem volt pénzem a vonatra.
Feladtam magam csomagba,
mert magamban voltam,
hason...mással,
Féltve őrzött ARC,
RÁNC dúlással!

Ámbátor, olykor, TÉNY szer,
ALFÁN kopogom le: HÉT szer!
Százszorszépem, száz szép énjét,
Csillagszemed, csillagfényét.

Hiten túl, TUDÓM van: ITTEN,
Egyedül TE vagy:
TE vagy az ISTEN!

...no, meg az ANYAFÖLD rengést a Földekben,
Mennydörgést a Mennyekben!

Hál'a Isten, foszláncos a felhő.
A NAP küllő is, kellőképpen át jő.
S eme, jövevény lényi szenvelgés,
száműzi messze a száműzetést.

Ide, ahol nem éber a stréber.
Nem sötétkék a született néger.
...és URAM bocsá' - mégis,
szalutál ehhez a HO - LÉG is.

"VÉ-GÉN" éget, aki úgy béget: -
Ezen az Égen, ahogy elnézem,
a halál ölel, tél melegében.
És se korán, se későn,
de úgy hasad a hajnal,
...hogy várva-várva,
szúr: agyon a NAP hal!

Ha hagyod a férget, mérget hinteni,
tudjál magadnak nemet is inteni.
Ellenben ha besokalltál,
jusson eszedbe, ami úgy fáj...

...ami úgy fáj, mint az - az álom,
amit gyilkosok írtak:
Szabadlábon!!!

Sárgul a levél, őszül a határ,
a reggeli köd bevonja már...
A gyenge napsugár lassan tör át rajta,
arany az ezüstöt MA bíborra marja.

Képtelen képek úsznak el az égen,
fátyolos felhők szültek meg régen.
Mint ahogy ez sem emberi érdem,
alázattal megyek hozzád el Én, térden.

Azon a napon a NAP kikötőben,
Szerelmünk érik gyümölccsé: épen!
A képtelen képek festménnyé lesznek,
S a maszatos részek a semmibe vesznek...

Ha minden mozog, a csillag sem állhat.
Az csal meg, akit áthat az ájtat.
Dülledt szemű, raccsoló pöszék,
akik melléknévből csinálnak igét.

Ingerkedve az idegbeteggel,
aki közszemlén is "mán-mán" fegyver.
...de fegyvernek látszó tárgyaink,
még így sem lőhetik le álmaink.

Álmunk szőttese, pedig épp olyan erős,
mint szívünkben rejlő igazi hős.
Aki még olykor akkor sem látszik,
ha tettével dicsekszik egy idegen másik.

Jársz pacákkal, ki tudja "hány-nyal"?
Nem eggyel... - százzal.
...de egyik gyatrább, mint a másik...
Addig lovag, míg rád nem mászik.

Mire "mennél" Ő már nincs ott.
Éppen, hogy csak nyomot hagyott.
Ízig-vérig nadrág, zakó.
Elment, mint az utolsó metró.

How are you? Vak varjú?!
Ez sem volt egy de ja vu.

How are you? Vak varjú?!
Ez sem volt egy de ja vu.

Úttalan utakon, foggal, körömmel,
meglepett némi nemi örömmel,
de klimaxon túl az óperencián...
...csak nem hatott a cián!
Úgy vágok bele egy kapcsolatba,
ha már nem akad fent a varratokban.