Pa - pa - pa - pa Paripámmal,
nálad termek a gyertyalánggal
s tűzzel, vassal égetek akácba,
"felettébb" alattad, hogy ne "húzz" a pácba.

Hátamnak melled odaszegezve,
paripán lettünk összeesketve.
Mire, emerre az idő is térült:
- Kegyelem nélkül, nincs Ki dicsőült!

Ártatlanul, mint lantom húrját,
Ujjbegyeddel, felborzolád.
A kellemes csend lágy jöttére,
Bölcsőnk puha lengésére!

...vagy éppen Te vagy az - AZ éj boszorkánya
Akinek, neve nem'Á, éjfél utánra?!
Amidőn a szellem ezt számon is kéri:
gyáva kutya; - nem mer füstömbe nézni!

...deeee.de.de.de.de.de.de.deeee...

TE hagytad rám - azt az "aranyos" köpést,
Aminek révén; - hang sem kap lökést.
...és tele, tele: pátiával.
Bukfencezünk, apátiával!...

Vértes, lankás, tarka mezsgyéje,
Tündéri flórát ölel kebelére.
Nőszirmok közt kutakodva,
Büdös bogár lejt kapkodva.
Flangálva flancol a növény ágyon,
Így is fogant: a halálvágyon!

Állandó, durva kerítő;
- veri fel Ő.
idők, időtlen ideje.:
a BÉKÉT,
az őshonos SZÉPÉT,
- eme
vértesi fekete.

Kétely fullánk, görcs a görcsben,
Métely hullánk, löncs a löncsben!

S itt jönnek, ni! - a lélekbúvárok.
Legott követő, alig lekvárok.
Akiknek a földgömb, Kocka;
Élethűre montírozva!

IDE "importált", kollaboránsok,
Koholtátok a trianoni átkot,
De.
időtök lejárt és hogy, hogy nem:
Eltűntök a lebbencsben!

Büdös bogár ez is egy állás,
Kapzsi donor, kényszer leszállás!
De ami írva megvagyon:
EMBERT - sírva, nem üthetsz, agyon!!!

Árpád hídnál az ördögi tornyok,
térítik az időt, hogy ne tudd hol
az ŐS fok,
Mert apáink fiaikra hagyva
a mai napig vallják,
ANYA hitünk hármas
Isten igazságát.

Ez utam még hagyján,
de az sem kérdés, hogy
száz ezredes ez - az életérzés,
ÉNem ének rejtjelében,
hogy bármi is ered
innen szökken.

szárba! legyen az akár árva
magára hagyott mag is
a magtár házba.

Emitt és amott bősz rombolásban,
ide települt rontó Pálban,
egy valami közös és más sem hajt,
direkt, direkt keresik a bajt!

Keresem, keresem, neked keresem,
Keresem, keresem, neked keresem.
Keresem a bajt is a baj báját,
Keresem a fajt is a faj fáját,
Keresem a jajt is a jaj "jáját".
Keresem, keresem, neked keresem,
Keresem, keresem, neked keresem.

Ősmagyar nyálgép címmel büntetett Ő, Béláné.
Épp csak szennyesül puhára sikeredett, mint lőtt pöcs a búcsúban, semmi tudatos koncepciós perjavallat, hogy szinte aggódunk érte, tán valami sokkhatás érte vérengző lelkét, mi bíz sokkal kíméletlenebb megaláztatásokat vártunk.
Erre ennyi.

Na jó, ettől még nem fogunk a Dunának menni. Hogy nem szaggatták ízekre a dalszöveget, hogy nem kértek tőlünk orvosi látleletet, hogy lefurcsáznak, mert nem értenek.
Így jártunk. Kötélnek álltunk, fejünk hurokba tettük, hogy érezzük milyen, ha akasztják a hóhért.
Azt leszakadt. A nyálhoz olcsó reklám vére tapadt, és most ironikus mindenki boldog.

Mi is. Azért ha fáj, vagy ha simogat, tedd alánk büntető brahiból 5 pontjaidat, legalább magunkkal legyünk szigorúak!

És kösz.

Simogatja ráncos testemet a dallamos pop, a lassú dobgép kiszámíthatóan pattog, a szférikus nyálzuhany mindent beborít. Isteni klipet képzelek el erre a remek muzsikára. Mindenki fehér selyemöltönyben lobog egy magánrepülő előtt, vagyis inkább egy erdei tisztásnál lebeg a vízesés fölött. Következhet a lassan kamerába mutogatós koreográfia, van aki mutatóujjal, hogy szevasz, van aki kitárt tenyérrel, hogy ez van, van aki pedig összezárt öklöket lefele húzva a test előtt, hogy ilyen nincs. Együtt vicsorgunk az ősi dallamokra, hogy igen-igen.

Mindez persze idegenszívű szamurájok között, fakardokat lengetve. Összeáll a kép? Már csak azért sem, mert a demóversenyre eddig többnyire koszos kis punkok küldtek be mobiltelefonnal felvett, trágár bekiabálásokat, ez pedig itt egy kiforrott produkciónak tűnik. A zenekar weboldala sem ad több támpontot projekt megértéséhez, inkább szolidan zsidózgat, és szkíta ősökre hivatkozik. Akkor már jöjjön inkább a Beatrice, azok legalább vagány fiúk, bár ok meg lassan olyan öregek, mint én.

Hallgatom, és kerülget a skizoid elmebaj. "Innen eminnen/ az Óperencián/ Ahol nem hat/ a hétre cián". Egyszerűen nem értem, de a felvétel minősége miatt mégis adnom kell egy jóindulatú hármast.

Csáp Géza: Büntető Béláné

Vidd hírét az igazaknak,
a harc nélküli harcosoknak!

Pá...pá...
noha néha fáj, fáj,
éled már e táj, táj.

Ha akad is és váj, váj,
te SZER ELEM szállj, szállj!
Kifakult arcok, szíveken a karcok:
hovatovább sarcok,
vadidegen "Swarczkopf"?!

Könnyek könyve a MÉN országban:
MANDRAGÓRA nyílik a sír hantjában.

Lépést nem hallattatnak,
csusszannak és másznak.
Azon vannak, hogy
házat csennek:
meztelen csigáknak!

Egyszer csak így egymagamban,
ablakot tártam a csillagokra.
Rá is jöttem, hogy velem élnek,
Magyar honban a százszorszépek.

Azt búgták az angyalok is,
hogy földön OK az asszonyok hisz,
előttük térdel, aki nem tud járni,
szőrös szívet borotválni.

Túl a derengő köd szitákon,
Nimfák vésnek az arcvonáson.
Sellők súgják hét oktávon:
- Fegyver e tor; - vagy karmolás nyom?!

Túl a derengő köd szitákon,
ecset pamacsol szivárványon.
Sellők súgják hét oktávon:
- Pehely e tüll; - vagy a vallomásom?!

Szellik a szellőm, a szeleburdi,
szeretne, szerte beletúrni...
Asszonyom varázs függő kertjébe,
a hétrét csavart hajfürt szélébe.

Nem voltam még itten, odaát voltam.
Fentről láttam mindent: nyomodat a hóban.
Kemencénk, pipáló füstcsíkját e térben,
anyai öröm, könny csínját; - tenyérben.

Új ezred év fagyos telén tetted,
ahogy fohászod - felém rezegtetted;
- és MI azóta EGY az EGYben,
szívverésre érzünk mind a ketten.

Édes JÓ Anyám, köszönöm szépen,
hogy érve, megérve "E" létre jöhettem!
Általad, benned, foganni meg... s élni.
Szeretni, szeretni. Sohasem félni.

Szívvel, lélekkel választottalak ki Téged,
hogy tudva tudjam fújni, ÉGI IGÉket,
Általad, benned, foganni meg... s élni.
Szeretni, szeretni. Sohasem félni.