Pa - pa - pa - pa Paripámmal,
nálad termek a gyertyalánggal
s tűzzel, vassal égetek akácba,
"felettébb" alattad, hogy ne "húzz" a pácba.

Hátamnak melled odaszegezve,
paripán lettünk összeesketve.
Mire, emerre az idő is térült:
- Kegyelem nélkül, nincs Ki dicsőült!

Ártatlanul, mint lantom húrját,
Ujjbegyeddel, felborzolád.
A kellemes csend lágy jöttére,
Bölcsőnk puha lengésére!

...vagy éppen Te vagy az - AZ éj boszorkánya
Akinek, neve nem'Á, éjfél utánra?!
Amidőn a szellem ezt számon is kéri:
gyáva kutya; - nem mer füstömbe nézni!

...deeee.de.de.de.de.de.de.deeee...

TE hagytad rám - azt az "aranyos" köpést,
Aminek révén; - hang sem kap lökést.
...és tele, tele: pátiával.
Bukfencezünk, apátiával!...