Árpád hídnál az ördögi tornyok,
térítik az időt, hogy ne tudd hol
az ŐS fok,
Mert apáink fiaikra hagyva
a mai napig vallják,
ANYA hitünk hármas
Isten igazságát.

Ez utam még hagyján,
de az sem kérdés, hogy
száz ezredes ez - az életérzés,
ÉNem ének rejtjelében,
hogy bármi is ered
innen szökken.

szárba! legyen az akár árva
magára hagyott mag is
a magtár házba.

Emitt és amott bősz rombolásban,
ide települt rontó Pálban,
egy valami közös és más sem hajt,
direkt, direkt keresik a bajt!

Keresem, keresem, neked keresem,
Keresem, keresem, neked keresem.
Keresem a bajt is a baj báját,
Keresem a fajt is a faj fáját,
Keresem a jajt is a jaj "jáját".
Keresem, keresem, neked keresem,
Keresem, keresem, neked keresem.