Rád olvadok, mint viasz a kőre,
e kép filigrán és kókusztej a bőre,
s inkább pihe, fedi le, mint szőre,
amint fuvallom esztelen, pőre...

Imigyen viszont, megbök a láma,
kinek e földön, tarka az álma.
S lám-lám, korán elámulok,
amint az álmán meglódulok:

Peruban élek, élek s virulok,
korán kélek, kélek s pirulok.
amikor háton, megláttalak.
Szerelem támadt, buzgár, patak.

Perui élet, az igazi élet.
A szerelem éltet, mi gyümölccsé érett!
Ámor nyila, mámor lila.
Úgy itat át, hogy nélküled soha.

Most azonnal, most vagy soha.
Add meg magad, két karomba.
Csillog is ezen és túl e világon.
Lelkünk tükre, könny kupolákon.

Inspirálsz, Te szép, kreol, pici, tubi,
lelkünk, mint két fürge lufi,
felszáll az indigó kék égre,
holdnak, pöttyös köpenyébe.

Onnan, ahonnan sima a táj,
szeretet dombján simul a lány.
Onnan, ahonnan mindenki érkezett,
szép szavakhoz is kellett - az ékezet.

Onnan, ahonnan a Szülő föld is térkép,
az állatövi anya jegy, csupa lépték.
Ahonnan a kisdeded is álom,
TAMANA dal szól, égi hárfákon.

Éppen azért, mert minden nap ünnep,
nyomtalanul el, semmi sem tűnhet.
Vagy ha netán szerelmet vallasz,
és minden hangot, abszolút hallasz!

Amiből nem jut már temérdek,
a szépen csengő; - igaz beszédek:
elvektől a nyelvig, alkartól a kardig.

Ha halkan is súgod a szeretet szavát,
sokkal könnyebb, ha veled a család:
ONnantól az ÉNig, kőzettől a kézig.

Pont ott sarkon - fordul a világ,
ha együtt húzzuk a búgócsigát:
kezdettől a végig, nem kell! - tol a mégig.

Ha sok van, de tudod a kevesek baját,
minden rendben, ha görbül az ág:
íjjal lőni bakra, túlontúl galád.

Ha halkan is súgod a szeretet szavát,
sokkal könnyebb, ha veled a család:
ÉNEKtől a génig, végzettől a létig.

Fütyülöm a dalt, amit úgy kell fújnod majd:
mint Szél Úr Fia a combok közében,
hűs csóktól ; - a legszebb szemérem.

Fütyülöm a dalt, amit úgy kell fújnod majd:
mint Szél Úr Nője a mellény zsebben,
rab sem lehet! -; már ennél szebben.

Szeretted nevét -, foglald imába,
mielőtt más - hajt, idegen igába.
Innen eminnen - az Óperencián,
ahol nem hat - a hétre cián!

Minden embernek - van hibája,
mégis a másikat - így imádja.
...és most figyelj - dúdoljuk együtt,
altató dalunk - a gyermeki üdvöt:

Kacska ring-ring, ringat az álom,
meskete él és felleg a várunk,
az ihlet - angyali sóhaj,
tiszta vízzel, pirult kenyérhaj.

Ring-ring, ringat az álom,
meskete él és felleg a várunk,
az ihlet - angyali sóhaj,
tiszta vízzel, pirult kenyérhaj.

Kérlek ne szégyelld, hogy ilyen tiszta vagy,
hámozott almaként - bízd rám magad.
...és most figyelj, dúdoljuk halkan,
altató dalunk - tünde mosolyban:

Ring-ring, ringat az álom,
meskete él és láng a világunk,
az ihlet - az árvalányhaj,
fénylő testben, éteri óhaj.