Fel! Támadunk! Porainkból.
Nem engedünk a 48-ból!
7 X 8 az 56.
Addig hűtjük, míg meg nem fagy.
Vérük erükben - érveink jeléül,
mert TESTVÉREINK ellen; - bűnük:
el - nem évül!!!

Hőseinket alázza,
Poszteren kedvére.
Miattuk "lett" szép hazánk
Egyharmad részére.
Bombázzák az ÚRi kegyhelyeket
Vélt és valós "elemeket".
"Joggal", épp azt - KI makulátlan.
SZENTEK áldott hazájában.

Kámfor gázol - FENEVAD!
ŐSHAZÁM lelkébe.
Érbe vágtak, húsba marnak,
ÜDVük, pénzbe tekerték.
Ide GÉNek, elnyomását,
TANKról, BANKra cserélték.

Vádalku! - A VÁRhegyen,
genny, köröm, döglegyek.
Csörtetés a sírhanton,
Látszik már: beleznek!
Mag, szabadság nem hasad,
míg gyilkosaink élnek.
Nyúzó fogság örve szúr,
míg nincs új tétje a vérnek!

Lásd meg Isten a magyart,
kit férgek épp, fel zabálnak.
Adj reményt és NAPsugárt,
Nimród elszánt hadának!
Táltos, aki téged vár,
Tűzd keresztre, NAPját.
Megszolgálta már e NÉP
a Mennyország kulcsát!

Hé, hé Nőci! - tégy tönkre.
Tétess föl a farönkre.
Úsztass a Dunán, mint
álom a dunnán.
Hosszú távon, éjjel-nappal:
- légy az enyém, krémmel-habbal!

Túlon - túl a fel is úton,
Túlon - túl a le is úton.
Úgy ám gyógyír a méregre:
- benne rejlik a kéregbe!

Így is tudom a vaklármában,
JÓ szív dobog a szívkamrádban,
Szerelmed is igéz, igazi jó hír:
- méregre a kéreg, igenis gyógyír!

Túlon - túl a lejTEtőn.
Túlon - túl a fejTEtőn.
Úgy ám gyógyír a méregre:
- benne rejlik a kéregbe!

Hé, hé Nőci! - szép szőke.
Tétess fel az ÉVkörre.
Csúsztass lazán, mint
szán talpa, haván.
Hosszú távon, éjjel-nappal:

- légy a gyengém, pontom sarkall!

Egyszer csak így egymagamban,
ablakot tártam a csillagokra.
Rá is jöttem, hogy velem élnek,
Magyar honban a százszorszépek.

Azt búgták az angyalok is,
hogy földön OK az asszonyok hisz,
előttük térdel, aki nem tud járni,
szőrös szívet borotválni.

Túl a derengő köd szitákon,
Nimfák vésnek az arcvonáson.
Sellők súgják hét oktávon:
- Fegyver e tor; - vagy karmolás nyom?!

Túl a derengő köd szitákon,
ecset pamacsol szivárványon.
Sellők súgják hét oktávon:
- Pehely e tüll; - vagy a vallomásom?!

Szellik a szellőm, a szeleburdi,
szeretne, szerte beletúrni...
Asszonyom varázs függő kertjébe,
a hétrét csavart hajfürt szélébe.

Nem voltam még itten, odaát voltam.
Fentről láttam mindent: nyomodat a hóban.
Kemencénk, pipáló füstcsíkját e térben,
anyai öröm, könny csínját; - tenyérben.

Új ezred év fagyos telén tetted,
ahogy fohászod - felém rezegtetted;
- és MI azóta EGY az EGYben,
szívverésre érzünk mind a ketten.

Édes JÓ Anyám, köszönöm szépen,
hogy érve, megérve "E" létre jöhettem!
Általad, benned, foganni meg... s élni.
Szeretni, szeretni. Sohasem félni.

Szívvel, lélekkel választottalak ki Téged,
hogy tudva tudjam fújni, ÉGI IGÉket,
Általad, benned, foganni meg... s élni.
Szeretni, szeretni. Sohasem félni.

Nem volt pénzem a vonatra.
Feladtam magam csomagba,
mert magamban voltam,
hason...mással,
Féltve őrzött ARC,
RÁNC dúlással!

Ámbátor, olykor, TÉNY szer,
ALFÁN kopogom le: HÉT szer!
Százszorszépem, száz szép énjét,
Csillagszemed, csillagfényét.

Hiten túl, TUDÓM van: ITTEN,
Egyedül TE vagy:
TE vagy az ISTEN!

...no, meg az ANYAFÖLD rengést a Földekben,
Mennydörgést a Mennyekben!

Hál'a Isten, foszláncos a felhő.
A NAP küllő is, kellőképpen át jő.
S eme, jövevény lényi szenvelgés,
száműzi messze a száműzetést.

Ide, ahol nem éber a stréber.
Nem sötétkék a született néger.
...és URAM bocsá' - mégis,
szalutál ehhez a HO - LÉG is.

Sárgul a levél, őszül a határ,
a reggeli köd bevonja már...
A gyenge napsugár lassan tör át rajta,
arany az ezüstöt MA bíborra marja.

Képtelen képek úsznak el az égen,
fátyolos felhők szültek meg régen.
Mint ahogy ez sem emberi érdem,
alázattal megyek hozzád el Én, térden.

Azon a napon a NAP kikötőben,
Szerelmünk érik gyümölccsé: épen!
A képtelen képek festménnyé lesznek,
S a maszatos részek a semmibe vesznek...

Ha minden mozog, a csillag sem állhat.
Az csal meg, akit áthat az ájtat.
Dülledt szemű, raccsoló pöszék,
akik melléknévből csinálnak igét.

Ingerkedve az idegbeteggel,
aki közszemlén is "mán-mán" fegyver.
...de fegyvernek látszó tárgyaink,
még így sem lőhetik le álmaink.

Álmunk szőttese, pedig épp olyan erős,
mint szívünkben rejlő igazi hős.
Aki még olykor akkor sem látszik,
ha tettével dicsekszik egy idegen másik.

Jársz pacákkal, ki tudja "hány-nyal"?
Nem eggyel... - százzal.
...de egyik gyatrább, mint a másik...
Addig lovag, míg rád nem mászik.

Mire "mennél" Ő már nincs ott.
Éppen, hogy csak nyomot hagyott.
Ízig-vérig nadrág, zakó.
Elment, mint az utolsó metró.

How are you? Vak varjú?!
Ez sem volt egy de ja vu.

How are you? Vak varjú?!
Ez sem volt egy de ja vu.

Úttalan utakon, foggal, körömmel,
meglepett némi nemi örömmel,
de klimaxon túl az óperencián...
...csak nem hatott a cián!
Úgy vágok bele egy kapcsolatba,
ha már nem akad fent a varratokban.

Már megint az a tucatik ember,
lett meg véve - egy tál lencsével,
aki mögöttem ágált, tőrrel öklelt,
csapdának gallyat, mással tördelt...

Hú, hú! - mily, kétségbe ejtő
ha a rejtő erdőn kívül,
nincs is itt a sejtő -
áldott Apostol, Szarvas partjáról,
mocsári tölgyek, lombos otthonából!

Amidőn a magból, a szívem alatt,
úgy, ahogy a hegyből szurdok szakadt,
kivált az élet és szól a dal,
így lesz igaz, örök diadal!

Gyújtópontban a tűz is szűz,
lángja, langa táncba fűz.

Ez az, ami a finnugor átkot úgy oldja,
mint bosszús istent a NAP kiszúrja.

Azt is bánom már, hogy eleddig
tudásunk uralta, bigott hit,
amit adoptált régészek,
vetettek elénk készpénznek.

Csak egy pillantás...
Meztelen a király, kíntornász.
A hamis történész is:
idegen, hazug, de menekült is.

Torkomon áll s lenyomná...
...de kóser e az, mi véres?
Hősies, erős népemtől,
lopta a földet élményből.

Nem lehet az övé, éppen ezért
áldozatot játszik a bőrömért.
Mivel a bőröm örökké szép volt,
ISTEN öröme - körmömben fél hold.

Magunkért égünk a gyú'pontban,
szent fáklyaként e szeretett honban.
Utam a kútban, fokról - fokra,
önkontroll. Tűz!!! Pontról - pontra.

Szívem első aortája,
hozzád fut el szűk helyen.
Te éltettél egész éjjel,
maradj ma is én velem.

Téged hívlak, invitállak,
mint nagy vizek, hatalmas jéghegyet.
Tengerként már azt kívánom,
hogy könnyeidben só legyek.

Só lennék a könnyeidben,
szó lennék a könyveidben.
.és lám, lám, lám,
elnémul, szám.
S nem látom a két szememtől,
szerelmed a könnyeidtől.
Ihlet tán.
rímelsz rám!

Add szerelmed oh, dal daliám,
őrizz engem, légy velem.
Féltett kis kincseimmel,
bőrödben égjen: fém jelem.

Jöjj, oltalmazz! Csókolj szájon!
Üss egy csapásra - két legyet.

Téged hívlak, invitállak,
mint kredenc fiók a késhegyet.

Farizeus bál van a kultúrházban,
gyilkosok játszanak álruhában.
Azt színlelik immár,
csaknem 200 éve,
hogy nem Mi vagyunk, nem Mi,
Nimród király népe.

Axióma, ősi rege,
tűz a kereszt alvadt vérre,
mielőtt még rád tör a frász,
tudd, hogy őriz:
tej, vaj, szeráf.

Hölgyem kérem, mondja ki nevét,
- hadd látom tiszta, őzike szemét.

Hölgyem kérem, súgja bánatát,
- reptesse fölém, óh - haj zuhatagát.

Hölgyem kérem, adja meg címét,
- hadd érezzem frissen, földieper ízét.

Hölgyem kérem, adja meg a számát,
- hadd vegyem éppen, földről le a lábát!

Akárhogy is nézem hidd el, kurta ez a tény,
horgonyláncon futott felénk, hirtelen a fény.
Dobbantottam hármat a hófehér lóval,
körülöttem csend fakasztott fel, fogadott a szóval.

Hölgyem kérem, olvasom az ajkát,
- hadd nyomjam rá az éj lehelet párát.

Hölgyem kérem, nyújtsa föl kacsóját,
- hadd váltsam valóra, hős szerelmes álmát.

Ez az a Haza, ez az a Hon,
ahol a világ titka vagyon.
Trend honol itt a föld szívében,
a Hármas-barlang közelében.

Ezredek óta, húz haza hazám,
magyarok lakta, Kárpátok alján,
Dobogó kövek, hűs peremére,
hévízi források, lágy melegébe!

A napokban is él még Dobszerdán,
zengve zeng a nép ajkán:
Egy hely van csak ezen a világon,
hol testvér segít a testvérpáron!

Egyszer volt, hol nem volt,
nyomokban a tündér
némán szólt:

Tudni akarod hogy,
áll az ország sorsa,
Nézd meg az ég alatt,
van e még széna!
Mert ha nincsen vagy rosszul áll,
árulóid hada, sorban áll.

Véredre mennek, mert a létük, semmi.
A bűnüket mind, ránk akarják kenni!
Egy befaló falás, még annyi se,
jutott a jóból a szívükbe,

Holott a halott földi virágok,
ugyanúgy várják a túlvilágot.