Egyszer csak így egymagamban,
ablakot tártam a csillagokra.
Rá is jöttem, hogy velem élnek,
Magyar honban a százszorszépek.

Azt búgták az angyalok is,
hogy földön OK az asszonyok hisz,
előttük térdel, aki nem tud járni,
szőrös szívet borotválni.

Túl a derengő köd szitákon,
Nimfák vésnek az arcvonáson.
Sellők súgják hét oktávon:
- Fegyver e tor; - vagy karmolás nyom?!

Túl a derengő köd szitákon,
ecset pamacsol szivárványon.
Sellők súgják hét oktávon:
- Pehely e tüll; - vagy a vallomásom?!

Szellik a szellőm, a szeleburdi,
szeretne, szerte beletúrni...
Asszonyom varázs függő kertjébe,
a hétrét csavart hajfürt szélébe.