Süvítő szél, szelte szét,
Lehel Kürtje zöngését.
Derékba törette a kíntorna,
mintha a kín, rím volna?

Nevettess meg, szerettess meg
EGYÜTT
váltjuk a Világot meg!

Erdő mélyén CSENDországban
a FÁK között a boldogság van.
Ha rezdülnek lombok, ágak,
Mintha IMÁT suttognának!

Nevess és szeress!
Annyira jó,
ha, ha, ha.
Rád fordul a NAPraforgó.

Annyira jó hajó, ha jó a cél.
Palack orrú Delfin kísér,
nyílt vizeken, tengereken,
tükröződő fellegeken.

Volna vala, a HALAK hava.
Ezt őrizvén, néma IMA:

Elevenen vele, Vele, vele, vele.
Elevenen ELEVEN, Elevenen ÉL!
Elevenen ÉLve, ÉLve ELEVEN.
Elevenen ELEVEN, Elevenen ÉL!

Szó. Szó. Szó. Szó, AMI Szó.
Szól a szív, AMI, oly-oly JÓ.

Hisz nélküle, mint a JEGENYE FA sor.,
Határt őrzök, határon TÚL!!!

Nélküle, mint a jegenye FA sor,
Határok közt, határon túl!!!

Esküdj meg az életedre, hogy
nem emelsz kezet a nemzetedre,
mert
TREND lett a lelke mindennek,
Ékköve a kincsemnek.

Itt van az, az idő,
hogy
nem lehet várni, míg a fu kino.
Oda kell tenni, ahol JÓ a JÓ,
Oda kell tenni, ahol HULL a HÓ!

Boldog Özséb remete lángja,
világít a kihunyt kályhákba.
DICSFÉNNYEL a legendák földjén,
Családi tűzhely az itteni törvény!

Hunyadiak nélkül, nincs ma Európa,
Vér teli holddal, ugatna a horda.

MINDENHATÓ a megmondhatója,
hogy
délben itt van az ÓRA mutatója.

Add meg ma is a világnak,
de legfőképp a hazádnak,
hogy magyarok a mi Urunk által,
pálosokkal sorsot vállalj!

KEREK lett az erdő, de Remete a lelke.
Háromszáz év. Nem sok.
Ennyi veszett benne.
Ami rója? A lélek hajója.

Évgyűrűkbe oltva a magyari álmot,
mit ellipszisre toltak a HAZUGSÁGOK.

A szívemben száll a gólyamadár,
mert ott tárul elé a sólyom határ,
szabadon a szó, a szívből szólva,
magadon a só a kézből szórva.

Mert neked süt a NAP!.
- és dübörög a vér.
Ereid falán,
faltól falig ér!

SZÍRIUSZI fényfonal, révbeérő vérvonal.
Olyan pátosz, passzus, ami hangban: basszus!

Itt nemes a küzdés, két vállról,
felállni és tenni és sosem félvállról!

Mert neked süt a NAP!.
- és dübörög a vér.
Ereid falán,
faltól falig ér!

Ettől ÉR a NEVED,
ered el a véred.
Eredeted éred
a véren át meg.

Fák sűrűjétől takarva,
a neszek hangos zajában,
Egymás nevető szeméből,
akár EGY nyitott levélből,
felolvastunk magunknak.
Nem adtunk hangot a hangoknak,
mert SZERelemből értettünk,
ahogy dobolt VÉRerünk!!!

Itt nemes a küzdés, két vállról,
felállni és tenni és sosem félvállról!

Kerestelek LÉLEK,
hogy elmeséljek.
intő példát a jövőre nézve,
Pilisi gránit közébe vésve:

Idegen kéz csak addig nyúzhat,
Míg lim-lom, puttony súlya húzhat.

Ennyi kell!
Ne add fel!
A jég hátán is élni kell!