A Bëlga együttes kívánsága végre-valahára teljesült: linkbróker kollégánk boldogan osztja meg Önökkel a magyar nemzeti hip-hop stílust képviselő kiváló együttes oldalának URL-jét, amit egy apró matricáról lesett le.

A designra a piros, vörös, pipacs, tűz, vér és #FF0000 színű alapra való zölddel írás, illetve a "minden oldal egy JPEG" megoldás a jellemző, ami esztétikailag és technikailag egyaránt perfekt, bár kissé hiányoljuk a nemzeti trikolór felhasználását.

A legnagyobb élményt természetesen a dalszövegek nyújtják; Geszti Péter stílusában jelennek meg Grespik László gondolatai, némi aktuálpolitikai felhanggal:

A létünk örök, az élet szakasz,
Áruló mind, ki ellen szavaz!
Minekutána annak előtte,
Búgja el a gerlice!

Az együttes oldalán sajnos nincs hanganyag, de aggodalomra semmi ok, a Székely Himnusz remixe - hamisítatlan audió horror - máshonnan letölthető.

linkbroker.hu: atmann

Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Segítsd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi, csillag ösvényen!

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Ameddig élünk, magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha,
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha!

Keserves múltunk - évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, a labanc rabigált.
Jussunk e honban, magyar-székelyföldön
Szabad hazában éljünk boldogan!

"Ne hagyd magad, mert arról kódulsz,
hogy földön futsz és sírva koldulsz,
Pedig, mindenért mi a tenyeredben
meg van írva: Szeretetben!"

Ki tudja innen merre visz a végzet
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát királyunk itt vár a te néped,
Székely nemzeted, Kárpát-bérceken.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Háborgó szélben, zúgó tengeren,
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Édes Szűz Anyánk könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet,
Jussunk e honban, magyar-székelyföldön
Szabad hazában éljünk boldogan.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Haláligában meggyötörten él,
Szemünk a korbács százszor eltalálja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Nevezd nevén a névtelent,
hogy egyben pillantsd a végtelent!
Pásztorbotban az írott fámát:
Kozmosz rejti a vallomását.

Hátam közepét én magam is látom,
a csodákat megteszem nem is igen várom.
Lelki fénnyel boldogsággal,
kapaszkodó szalmaszállal!

Mint amuroknak lékem a jégben,
úgy vagy létem, az oxigénem,
mert úgy vagy génem az oxigénem,
mint amuroknak lék a jégben.

Ha csíp is a csalán azt azért teszi,
hogy ember legyen aki megszereti.
A kiütést ami ha irritál is,
hajadnál fogva szabadon visz.

Ellenszélben a szembeszéllel,
megvallom én szembeszéddel,
ha csíp is a csalán azt azért teszi,
hogy ember legyen, aki megszereti!

Kérlek arám az évkörökön,
körbe ölelj, mindörökkön.
Lelki fénnyel, sóhajtással,
kapaszkodó szalmaszállal!

Hölgyem kérem, mondja ki nevét,
- hadd látom tiszta, őzike szemét.

Hölgyem kérem, súgja bánatát,
- reptesse fölém, óh - haj zuhatagát.

Hölgyem kérem, adja meg címét,
- hadd érezzem frissen, földieper ízét.

Hölgyem kérem, adja meg a számát,
- hadd vegyem éppen, földről le a lábát!

Akárhogy is nézem hidd el, kurta ez a tény,
horgonyláncon futott felénk, hirtelen a fény.
Dobbantottam hármat a hófehér lóval,
körülöttem csend fakasztott fel, fogadott a szóval.

Hölgyem kérem, olvasom az ajkát,
- hadd nyomjam rá az éj lehelet párát.

Hölgyem kérem, nyújtsa föl kacsóját,
- hadd váltsam valóra, hős szerelmes álmát.

Imádom bűbájos, szűzi világod,
icipici kerted, Szivárványod.
Maradok is örökre e gémes kutas tájon,
Hölgykoszorúd övez, szívemen s a számon.

Csak így megy ez. Hidd el!
Ízt az ízbe, parazsat a tüzes vízbe!
Bízd a szívedre, darazsat a díszbe!
Szózat a keserűségbe!

Ezért jöttem érted, ide tűz tüzem.
Itt hajlik elém, a bús szomorú fűzem.
Ami leviszi a lázad, ha öleled a törzsét,
és íziben rakod, csak rakod, máglyába a rőzsét.

Beadnák azt is, hogy az egész is fél,
de higgyétek el, az áldozat él!

Isten adta Fényfiú,
megmutatta, hogy a kiút,
ha az ember, megszeret,
szép testben egy szép lelket.

A LÉTünk örök, az ÉLET szakasz,
áruló mind, ki ellen szavaz!
Minekutána annak előtte,
Búgja el a gerlice!

Szirmait bontja a jégvirág,
ki is nyílik a HÉT VILÁG.
Ezért kiáltsd, teli torokból:
Fényből vagy
nem csak homokból!

ÉGI MÉNek földi helye,
így rendeltetett eleve.
Most, hogy minden körbe járt,
szív a szívre rátalált.

És
az utolsó kenetet a "fejekben",
tömjén adja helyettem!

ÉGre mutató millió ujjunk az,
Angyalokkal egy követ fújunk:
Jézus itt jár - vízen és a Földön,
hogy végre a fény már, tündököljön.

Létünk örök az élet szakasz
Áruló mind ki ellen szavaz,
Minekutána annak előtte,
Búgja el a gerlice!

No, no, no, no Júda,
Buda. Buda. Buda. Budapest.
No, no, no, no Bjúda,
Buda. Buda. Buda. Budapest.

Angyali Szent Korona,
Magyarország Királya!
Emellé tán, Atilla is jár.

MA is élő, faktum: Király!
Király! Király! Király! Király!
Szemhéj mélyre, bilincsbe zár.

Na most aztán, akik bambán bután,
lépni is lusták a táltosok nyomán,
idejük lejárt és hogy, hogy nem,
nincs pótszék a mennyekben!
Megadtam mindent, de kérek cserébe,
ültessetek növényt, égetett cserépbe,
Tüzet a vízbe, mesét E mesébe,
magot a tárba, csíkot a ruhára.

Ez az a Haza, ez az a Hon,
ahol a világ titka vagyon.
Trend honol itt a föld szívében,
a Hármas-barlang közelében.

Ezredek óta, húz haza hazám,
magyarok lakta, Kárpátok alján,
Dobogó kövek, hűs peremére,
hévízi források, lágy melegébe!

A napokban is él még Dobszerdán,
zengve zeng a nép ajkán:
Egy hely van csak ezen a világon,
hol testvér segít a testvérpáron!

Egyszer volt, hol nem volt,
nyomokban a tündér
némán szólt:

Tudni akarod hogy,
áll az ország sorsa,
Nézd meg az ég alatt,
van e még széna!
Mert ha nincsen vagy rosszul áll,
árulóid hada, sorban áll.

Véredre mennek, mert a létük, semmi.
A bűnüket mind, ránk akarják kenni!
Egy befaló falás, még annyi se,
jutott a jóból a szívükbe,

Holott a halott földi virágok,
ugyanúgy várják a túlvilágot.

Süvítő szél, szelte szét,
Lehel Kürtje zöngését.
Derékba törette a kíntorna,
mintha a kín, rím volna?

Nevettess meg, szerettess meg
EGYÜTT
váltjuk a Világot meg!

Erdő mélyén CSENDországban
a FÁK között a boldogság van.
Ha rezdülnek lombok, ágak,
Mintha IMÁT suttognának!

Nevess és szeress!
Annyira jó,
ha, ha, ha.
Rád fordul a NAPraforgó.

Annyira jó hajó, ha jó a cél.
Palack orrú Delfin kísér,
nyílt vizeken, tengereken,
tükröződő fellegeken.

Volna vala, a HALAK hava.
Ezt őrizvén, néma IMA:

Elevenen vele, Vele, vele, vele.
Elevenen ELEVEN, Elevenen ÉL!
Elevenen ÉLve, ÉLve ELEVEN.
Elevenen ELEVEN, Elevenen ÉL!

Szó. Szó. Szó. Szó, AMI Szó.
Szól a szív, AMI, oly-oly JÓ.

Hisz nélküle, mint a JEGENYE FA sor.,
Határt őrzök, határon TÚL!!!

Nélküle, mint a jegenye FA sor,
Határok közt, határon túl!!!

Esküdj meg az életedre, hogy
nem emelsz kezet a nemzetedre,
mert
TREND lett a lelke mindennek,
Ékköve a kincsemnek.

Itt van az, az idő,
hogy
nem lehet várni, míg a fu kino.
Oda kell tenni, ahol JÓ a JÓ,
Oda kell tenni, ahol HULL a HÓ!

Boldog Özséb remete lángja,
világít a kihunyt kályhákba.
DICSFÉNNYEL a legendák földjén,
Családi tűzhely az itteni törvény!

Hunyadiak nélkül, nincs ma Európa,
Vér teli holddal, ugatna a horda.

MINDENHATÓ a megmondhatója,
hogy
délben itt van az ÓRA mutatója.

Add meg ma is a világnak,
de legfőképp a hazádnak,
hogy magyarok a mi Urunk által,
pálosokkal sorsot vállalj!

KEREK lett az erdő, de Remete a lelke.
Háromszáz év. Nem sok.
Ennyi veszett benne.
Ami rója? A lélek hajója.

Évgyűrűkbe oltva a magyari álmot,
mit ellipszisre toltak a HAZUGSÁGOK.

A szívemben száll a gólyamadár,
mert ott tárul elé a sólyom határ,
szabadon a szó, a szívből szólva,
magadon a só a kézből szórva.

Mert neked süt a NAP!.
- és dübörög a vér.
Ereid falán,
faltól falig ér!

SZÍRIUSZI fényfonal, révbeérő vérvonal.
Olyan pátosz, passzus, ami hangban: basszus!

Itt nemes a küzdés, két vállról,
felállni és tenni és sosem félvállról!

Mert neked süt a NAP!.
- és dübörög a vér.
Ereid falán,
faltól falig ér!

Ettől ÉR a NEVED,
ered el a véred.
Eredeted éred
a véren át meg.

Fák sűrűjétől takarva,
a neszek hangos zajában,
Egymás nevető szeméből,
akár EGY nyitott levélből,
felolvastunk magunknak.
Nem adtunk hangot a hangoknak,
mert SZERelemből értettünk,
ahogy dobolt VÉRerünk!!!

Itt nemes a küzdés, két vállról,
felállni és tenni és sosem félvállról!

Kerestelek LÉLEK,
hogy elmeséljek.
intő példát a jövőre nézve,
Pilisi gránit közébe vésve:

Idegen kéz csak addig nyúzhat,
Míg lim-lom, puttony súlya húzhat.

Ennyi kell!
Ne add fel!
A jég hátán is élni kell!

Lobban a láng és lebben a fátyol,
Szívemben ég, szememben táncol.
Legyen a NŐM a világban bárhol,
Törékeny lénye, magához láncol.

Hopp ez a Nimfa, olyan mint a hinta,
Ide-oda mozgat, belevisz a jóba.
Ringathat, HAT, hatos fogat,
összehordok, hetet, havat.
és avatatlan arra kér:
- Légy enyém egy SZŐNYEGÉRT!

- Ki ez a lány, hogy csak így, köttetik-e frigy?!

Vagyok mint a NAPok, egyre megy,
kezdettől fogva itt minden EGY!!!

- és avatatlan arra kér:
- Légy enyém egy SZŐNYEGÉRT.

Várjál haver, kitalálom.
Ő az a lány aki az álmom!
Szánom, bánom, hogy nem előbb jött el,
Szívembe nyilat nem előbb lőtt el,
De mindennek a dacára,
rátakarok a pacára.

Mert vét ki vet, de nem arat.
Partra vetett hal "vagy" GÁT mi átszakadt?.

De, de hittem, de attól féltem,
Halott, dedet dédelgettem.
Pedig nem.

Hitem szülte lételemem!

.és avatatlan arra kér:
Légy enyém egy szőnyegért!

- Ő lenne a lelkem őre,
Egyszerűen szépek szépe?!

- Úgy van komám, ráhibáztál.
Nem hiába áztál, fáztál.

- Ez volt álmom iskolája,
családi fészkem, háza tája.

- Ki mint él, úgy ítél.
Nem hittél, hogy elmúlt a tél.

Fák adták a szőttesét.
AVARSZŐNYEG, mi mit sem ér.

Itt ez a lány, aki korokon át,
Vitte magán a HAZA batyuját.
Úgy meg hatott.
Utat mutatott.

- Hé haver! A szőnyeg itt hever.

Fák adták a szőttesét.
AVARSZŐNYEG, mi mit sem ér,
ha szíved, HAZA, sohase tér!

...Egykor az úttalan pusztáknak útjait járva
Nagy hegyek alján kis kunyhókban laktak atyáink,
S barlangok rejtették őket el a világtól.
Boldog Özséb, ez a szent ember, remete, pap emelte
Itt a Keresztnek tiszteletére ezt a monostort,
Jöttek is ide hozzá a testvérek seregestől,
S elhagyva a magányt kezdtek közös életet élni.
Innen terjedt szét a világra Remete Szent Pál Rendje,
amelynek hófehér a ruhája s a lelke.
Nagy folyamok is ilyen kicsi forrásból fakadoznak.

Warsányi István pálos szerzetes kőbe vésett verse

"A középkorban volt pilisi királyi központ. Pilisi ispánság. Pilisi egyház. Egy magyar egyház. Főpapokkal, szerzetesekkel. És e pilisi rendszer közepe Dobogókő, a Föld szív- és koronacsakra középpontja; ezért koronázták itt a magyar királyokat."

A pálos rendet az esztergomi kanonok Boldog Özséb alapította 1250-ben, amikor a Pilis hegységben élő remetéket egy közösségbe gyűjtötte össze; a barlangok közelében a pilisi rengetegben kis templomot és monostort emeltek a Szent Kereszt tiszteletére.

"Mikor kihalt az Árpád-ház, a Pilis belsejéből fehér ruhában izzó, teljesen felvértezett szerzetesek léptek színre. Ezeket a szerzeteseket Pálosoknak hívták. A magyar alapítású Pálos rend a Pilis belsejéből indult. Abból a pilisi tartományból, amit a pilisi mészkőzuhataggal azonosíthatunk."

Ez az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, működését a Szentszék 1308-ban hagyta jóvá. A világ minden pálos szerzetese, függetlenül attól, hogy hol lakott, a rendbe való belépéssel magyarnak számított. A Rend a remeteség szellemét, a hazáért való engesztelés gondolatát és a Szűzanya tiszteletét mindvégig megőrizte.

"A Pálos rendnek három központja volt a pilisi rendszeren belül. Egyik a pilisszentkereszti medencében, másik a pilisszentlászlói medencében, a harmadik a pilisszentléleki medencében. Ez egy szentháromságot jelent. Három olyan völgyet, amely szolgálja a szellemiséget, ugyanakkor egy ostrom idején itt minden élelmiszert meg lehetett termelni, tehát önellátó volt."

A pálos rendet különösen Károly Róbert, Nagy Lajos és Mátyás király támogatta - Mátyás király idején már százhetven kolostoruk volt az ország területén.

"A Pálosok fo vallásos szertartását egy romlatlan, egy semmiféle bomlást nem ismerő holttest képezte, akinek neve életében: Pilis. Pilis (Pálosz) Nimród (Szkutész) egyik fia volt - a másik Naposz. A szkíta királyok nemzetsége e két fiútól származik. Az egyik Szkíta haza Európában van, a másik valahol a Tarim-medencében, Ázsiában. Naposz kapta meg a Tarim-medencét, ami a Teremtés központja, Pálosz pedig a Kárpát-medencét."

A magyar pálosok történetében érdekes színfolt dél-amerikai szereplésük. A magyar pálos-szerzetesek ugyanis elfogadhatók voltak a középkorban mind a spanyol, mind a portugál királynak, ezért magyar pálosokat hívtak Dél-Amerika belső részeinek felfedezéséhez és az indiánok megtérítéséhez. Itt az inkákkal kegyetlenkedő katonákkal kerültek szembe, s eme üldöztetésük idején egymás közti levelezésükben az otthonról hozott rovásírást használták, melynek az a jellegzetessége, hogy balról jobbra haladt.

"Az első magyar királyt Krisztus születése után ezer évvel, Krisztus születése napján koronázták meg. Az utolsó teljes értékű magyar királyt 1474 nagypéntekén koronázták meg, azaz a kereszthalál napján. Vagyis a magyarság pontosan tudta, jön olyan félévezred, mikor a nemzet a halálon fog átmenni. És az tud feltámadni, aki a halálon át tud menni!"

- A pálosok számára a török hódítás végzetes volt. Így bázisukat, a független és eros magyar államot veszítették el, kolostoraikból csak tizenkettő maradt.
- 1551-ben meggyilkolták a rend legismertebb tagját, Martinuzzi Fráter Györgyöt, egyidejűleg a bécsi udvar bizalma is megrendült a pálosokban.
- Magyarországon a II. József által 1781-ben feloszlatott Pálos rend 1934-ben újból letelepült.
- Átmeneti virágzás után 1950-ben Rákosiék a Pálos rendet ismét feloszlatták. - 1988 óta engedélyezve ismét népünket szolgálja; a hittel, magyarsággal, optimizmussal felvértezett atyák manapság a vadócba próbálnak rózsát oltani, "hogy szebb legyen a Föld".

"Ez a királyi út egy úton járható be: "Szerelem, szerelem, áthozott szerelem." Ha áthoztuk a szerelmet a túlsó partról, itt ki kell bontakoztatni, oda kell adni az utódoknak, azoknak, akik jönnek, és ugyanezt a szerelmet a fogaink közt tartva, át kell vinni, át kell menteni a túlsó partra. Ez egy oda-vissza utat jelent, ez a magyar rév. A magyar rév útját, ahhoz hogy bárki bejöjjön, csak szívből lehet felszabadítani."
 

Az idézetek Szántai Lajos történész beszéde alapján lettek lejegyezve.